Lánchidasok a Muravidékén

Megint nyertünk! Újra ez a jó hír fogadott minket a Kecskeméti Széchenyivárosi Arany János Általános Iskola Lánchíd Utcai Sport Általános Iskolájában. Már mondhatni hagyományosan négy napos kirándulást nyertünk, ezúttal Muravidékre a Nemzeti Összetartozás Napjának megünneplésére!

A tények:

A program címe:         Határtalanul! – Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek

                                      Etnográfiai és történelmi kalandozás a Muravidékre

Támogató:                   Emberi Erőforrások Minisztériuma

A támogatás összege:  2.207.500 Ft

Pályázati azonosító:    HAT-17-01-2017

A fenti pályázat keretében 40 tanulónk és 4 tanárunk vehetett részt a muravidéki kiránduláson 2018. június 4 és 7 között.

Útinapló:

 1.nap

Reggel izgatottan keltünk fel, mert végre elérkezett az indulás napja. 7 órakor gyülekeztünk az iskola parkolójában. Könnyes búcsút vettünk szüleinktől és Kati néni lelkesítő szavai után útnak indultunk. 4 órás utazás után értünk a határra, amit szinte észre sem vettünk. Az út nagyon jól telt, mert a társaság vicces és kedves volt.

A határ átlépése után először a szállásunkra mentünk lepakolni. A szállás nagyon tiszta és takaros volt. Valójában ez egy rancs Lendva mellett, Gyertyánoson. A házhoz tartozik egy kis tó és egy erdő is, ahol szarvasokat és vaddisznókat tartanak. A két házigazda, Cvetka és Leon, nagyon kedvesek voltak.

Kipakolás után elindultunk az első programra. Először Örihodosra mentünk, ez a település volt a legmesszebb Lendvától és a szállásunktól. Elsőként az őrihodosi temetőbe vezetett az utunk, ahol felkerestük Kardos János síremlékét. Egyik társunk kiselőadással készült írói, műfordítói munkásságáról, így megtudtuk, hogy ő volt, aki lefordította vend nyelvre Arany János Toldiját. A síron koszorút helyeztünk el, és közösen elszavaltuk a műből az előhangot.

Ezután az őrihodosi tanösvényt és a víztározót kerestük fel, ahol két tanuló mesélt nekünk a terület jellemző állatáról, a vidráról. A tanösvényen kihelyezett táblák szerint élnek a területen szarvasok, őzek, vaddisznók és egyéb állatok is, de nem találkoztunk eggyel sem.

Következő állomásunk a kapornaki Néprajzi Gyűjtemény volt. Itt korabeli mezőgazdasági eszközöket, valamint egy korhűen berendezett régi tanyasi házat tekintettünk meg. A néni, aki ott lakik, nagyon kedves volt, ránk bízta a kulcsokat, hogy megtekinthessük a gyűjteményt. Mindannyiunkat meglepett, hogy így megbízott bennünk, ezért nagyon vigyáztunk mindenre.

Utolsó állomásunk a Szent Márton templom volt Domonkosfán. Elég nehéz volt megtalálni a templomot, mert az útról nem lehetett látni, de megkérdeztünk helyieket, és kedvesen útbaigazítottak, így megtaláltuk a templomhoz felvezető ösvényt. Lenyűgözött minket, hogy ez a templom a 13. század óta ott áll, és még ma is ilyen jó állapotban van.

Mire este hét óra körül visszaértünk a szállásra, már finom, meleg vacsorával vártak minket. A husi nagyon finom volt. A saláta a helyi szokások szerint tökmagolajjal és ecettel volt ízesítve, ez nem mindenkinek ízlett, de mindenesetre érdekes újdonság volt.

Este még beszélgettünk egy kicsit, de a hosszú, fárasztó nap után jó volt bebújni a kényelmes ágyainkba.

2.nap

Ma reggel nyolc órakor volt ébresztés, és 9 órára mentünk reggelizni. A reggeli igazán bőséges és változatos volt, lehetett választani rántotta, különféle szalámik és felvágottak, sajtok, joghurt, vaj, lekvár, narancslé és tea közül, mindenkinek a kedve szerint.

Egy rövid pihenő után elindultunk a Muravidék legnagyobb településére, Muraszombatra. Itt már nem mindenki beszél magyarul, esetenként szükségünk volt arra, hogy megcsillogtassuk angoltudásunkat is. A település központjában, egy hatalmas parkban áll a Szapáry-kastély.

Itt megnéztük a Muravidéket bemutató helytörténeti kiállítást, mely szobáról-szobára végig vezet a Muravidék történelmén az őskortól a második világháborút követő évtizedekig. A kiállítás kifejezetten érdekes és élvezetes volt. Az egyik legkülönlegesebb kiállítási tárgy egy velocipéd volt. Hallottunk már róla, de élőben még sosem láttunk ilyet. A barokk teremben az egyikünk kiselőadást tartott a barokk művészeti és építészeti stílusról, aminek jegyeit jól megfigyelhettük az épület és a kiállítás egyes részein.

A kiállítás után tettünk egy sétát a kastályt körülvevő parkban, ahol hatalmas, többszáz éves tölgyfák adtak hűsítő árnyékot.

A muraszombati látogatás utolsó állomásaként a Szent Miklós plébániatemplomot is megtekintettük.

Ezután ellátogattunk a zsidó temetőbe, ahol felkerestük a második világháború áldozatainak emlékművét és meghallgattuk két társunk kiselőadását a holokausztról.

A szállás felé vezető úton megálltunk egy szupermarketnél, ahol mindenki beszerezhette, amire még esetleg szüksége volt. Kicsit furcsa volt, hogy euróban kellett fizetni, így mindig számolni kellett, hogy mi mennyibe kerül, de nem voltak túl magasak az árak.

Amikor visszaértünk a szállásra egy rövid pihenő után nekifogtunk az ajándékoknak, amit az ottani magyaroknak készítettünk. Fa táblácskákat festettünk, és ráírtuk Kecskemét nevét. Mindenki szabad kezet kapott, ami nagyon jó volt, mert így sok különféle alkotás született.

Vacsora előtt sorversenyt játszottunk, hogy jobb legyen az étvágyunk. J A játék címe: „Játék határok nélkül”, és Bács-Kiskun megye nevezetes eseményei és termékei ihletésű feladatok voltak, mint például a „kalocsai paprika fűzés”, „racka juh ugrás a bugaci pusztán”, „hajósi boroshordó cipelés” vagy „halasi csipke készítése”.

Eredetileg az ottani iskolásoknak szerettük volna ezáltal bemutatni Kecskemét és környéke nevezetességeit, de sajnos nem sikerült találkoznunk velük, így csak a magunk szórakozására játszottunk.

A játék után elmentünk vacsorázni. Vacsorára bécsi szeletet és párizsi szeletet kaptunk burgonyával és salátával.

Összegezve, ez is egy nagyon jó nap volt!

3.nap

Ismét bőséges reggelivel kezdtük a napot. Reggeli után útra keltünk és bebuszoztunk Lendvára.

Felsétáltunk a várhoz, ami a nyári melegben nem is volt olyan kis feladat. A várban először egy filmbemutatót néztünk meg, amiből sok érdekességet tudtunk meg a városról. Ezután végignéztük a kiállítást. Mindenkinek a pillangóterem tetszett a legjobban, ahol csodaszép pillangókat láthattunk, a világ minden tájáról. Megnéztük a néprajzi gyűjteményt, és meghallgattuk egyik társunk kiselőadását a hetési textíliákról. Az első emeleten éppen Chagall bibliai képeinek kiállítása volt, így ezt is meg tudtuk nézni, a pincében pedig nemzetközi fotókiállítást tekinthettünk meg. Nagyon érdekes és sokszínű volt a kiállítás. Amikor lejöttünk a várból, felkerestük a Szent Katalin templomot, és a mellette álló Szent István szobrot. Végül megnéztük a Makovecz Imre által tervezett Művelődési Házat és a mellette álló zsinagógát.

Ebéd után buszra szálltunk és utunkat az orchidea farmra vettük. Csodálatos élmény volt sétálni a trópusi kertben, ahol sok egzotikus növénnyel ismerkedhettünk meg. Többen hoztak is haza orchideát a szeretteiknek. Utolsó állomásunk a Bakonaki-tó és Energiapark volt. Tettünk egy nagy sétát az erdőben és a tó körül, felkerestük az energiapontokat, amik valóban békét és energiát sugároztak. Felsétáltunk egy kis kápolnához és egy kis forráshoz. A nap fénypontjaként a Bakonaki-tó mellett találkoztunk a Dobronaki Nótázók kórusával. Nagyon kedvesek és viccesek voltak, igazán jól szórakoztunk. Az egyórás műsor keretében többek között megtanítottak nekünk egy muravidéki népdalt, Göntérházi libajárás címmel, muravidéki népdalokat énekeltek nekünk, valamint népi hangszer bemutató is színesítette az eseményt, amit nagyon élveztünk. Bár a dobronaki általános iskolások nem tudtak eljönni, az ajándékokat el tudtuk küldeni nekik a Nótázókon keresztül.

4.nap

Ma volt a legnehezebb felkelni. 8 órakor keltettek minket, mert fél 9-re már mentünk reggelizni. Sajnos elérkezett az utolsó nap, de tartalmas programokban ma sem szűkölködtünk. Reggeli után gyorsan mindenki bepakolt és rendet raktunk a szobákban.  

Ezután barátságunk jeleként a Magyarországról hozott barátságfát elültettük a szállásunk előtti kertben. Nagyon örültek neki a házigazdáink, a szállásadó bácsi segített nekünk kiásni a gödröt, és hálót tettünk bele az ürgék ellen. Ezután legyalult egy deszkát, hogy készítsünk emléktáblát hozzá. Jutka néni gyönyörűen felírta rá a Kecskemét feliratot és ráfestette a Határtalanul logóját, így ott maradt örök bizonyságul, hogy ott voltunk.

Ezután elbúcsúztunk a szállásadóinktól és végleg elhagytuk szállásunkat. Első utunk Zsitkócra vezetett, ahol a Szent Flórián kápolnát tekintettük meg, majd a „haza bölcsének”, Deák Ferencnek emléktáblájánál elhelyeztük az általunk közösen készített koszorút. Innen Alsómarácra mentünk. Itt egy evangélikus templomot néztünk meg. Ezt követően a nagytótlaki Szent Miklós rotunda különleges épülete kápráztatott el minket. Egy rövid matekóra keretében kiszámoltuk a rotunda kerületét és területét, ami éppen akkora volt, hogy a csoport minden tagja kezét összefogva éppen átérte.

Délután két óra körül indultunk haza Magyarországra. Mivel éppen útba esett, megálltunk egy órára sétálni a Balaton partján. Kacsákat etettünk, fagyiztunk és gyönyörködtük a tó szépségében.

Igazán kalandos és élménydús négy napban lehetett részünk. Nagyon tetszettek a szép kis falvak, az ottani emberek kedvessége. Jó volt ott lenni.

Felejthetetlen utunk határtalanul jól sikerült!